Hydrocephalus Világnapja 2026.

Kedves Idelátogatók! 

Eredendően ez a poszt a Belső Tenger rozi igaztörténete nevű facebook oldalon lett közzétéve. 

Vízfejűség Világnap-Shunt-ös Életek Alapítvány:
Kedves Oldal Lakók, és Ismerősök!

A 2025-ös Vízfejűségvilágnapi esemény kihagyása után jó volt újra, úgy igazán időt tölteni a 2024-es világnapon megismert, most már sorstárs barátaimmal: Mert, hogy 2024-ben sem az elejétől a végig voltam, hanem szinte, csak az én panelemre érkeztem a helyszínre, mivel még az utolsó percig terveztem, raktam össze, hogy pontosan mit fogok mondani. Ugyanis előtte ilyen képviseleti szerepkörben még nem voltam soha, s olyan írói eseményem volt még, ahol teljesmértékben az én ugyanazon érintettséggel, betegséggel/állapottal rendelkeznek a többi megjelent egybegyűltek, mint én: A Vízfejűséggel, Hydrocephalus-sal. Így érthető módon nagyon izgultam a show előtt, hogy a sorstársaimnak az úgynevezett elvárásainak meg tudjak felelni. Így ekkor a kapcsolódás velük még szóba sem jöhetett. DE! utána elkezdődhetett a dedikálás, és a beszélgetések sora. DE! Nem, csak ezért volt a 2024-es év különleges; hanem azért is, mert egyáltan ekkor került megrendezésre először a Vízfejűség Világnapja Magyarországon a Shunt-ös Életek Alapítvány jóvoltából.
Visszatérve 2026-ra: 2026-ban szeptember 19-én volt a Vízfejűség Világnapja. Ez a panelprogram, azért volt különleges, mert a könyvem főhőse, és az életmentőm, ő nem más, mint
 Dr. Bognár lászló professzor a társával együtt ő, is adott egy úgynevezett edukációs interjút a shunt-ről.Habár azt hiszem már tudok mindent a shunt-ről, ez az alkalom mindig megmutatja azt, hogy azért még tud újat tanítani a számomra.
 Ahogyan arra is figyelmeztet, hogy mindennap hálásnak "kell" lennem, azért hogy ő így teszi a dolgát, s biztosítja azt számomra, hogy reggel felkelhessek, és kiállhassak a sorstársaimért például. Nagyon jó volt hallgatni László doktor gondolatait, meglátásait… Párhuzamosan büszke vagyok arra, hogy mi a viszonyunk több, mint orvos beteg kapcsolat… Megdöbbenten hallottam azt is, hogy már az okos shunt kidolgozásán dolgoznak, és ha majd valóság lesz, akkor mire is lesz úgymond képes ez ezernyi meg ezernyi kérdést felvet bennem, de erről később..
A doktorúr panelje után egy kicsit kint voltam a többiekkel, és végre extra stressz nélkül tudtam velük együtt lenni. Ez alatt az idő alatt a moderátor egy pszichológussal vezetett beszélgetést. Én meg azontúl, hogy a professzorúrral végre készíthettem fotót [képzeljétek a doktorúrral nem volt még alkalmam kórházon kívül találkozni, és jó volt egészségesen, testileg életerősen tudtam pár percet vele lenni, és beszélgetni vele].Mivel, hogy így is nagyon hosszú lett ez a poszt ezért három részt csináltam belőle. 

Megjegyzés:

•  A képek mindegyike Shunt-ös Életek Alapítvány, Zsuana Fotográfia tulajdona, 
• Az ötödik, és hatodik, a Shunt-ös Életek Alapítvány által készített, a 2026-os Vízfejűség Világnapja videós eseményösszefoglalójából lett kiszedve! Bognár László idegsebész, Kevesebb megjelenítése

Kedves Idelátogatók!

Eredendően ez a poszt a Belső Tenger rozi igaztörténete nevű facebook oldalon lett közzétéve.

Vízfejűség Világnap-Shunt-ös Életek Alapítvány:
Kedves Oldal Lakók, és Ismerősök!

Ez a poszt előzőnek a folytatása!

 Mind ezek után megismerkedtem két fiatal nővel, Kincses-Kádár Lídiával... akik a Marokbaba nevű fejlesztőjáték megálmodói. Röviden elmondtam az élettörténetemet, ők pedig meséltek, arról, hogy mi is pontosan ez a játék: Sok kicsi ilyen-olyan felületű figurák, amiket szét, és össze kell szerelni. Ily módon pedig fejlesztik:
 A szenzorosságot, finomotorikát, szemkéz koordinációt. Szóval edzés az agynak, és a testnek egyaránt az ezekkel a figurákkal való játszás.

A beszélgetésünk alatt már felkeltette ez a dolog a figyelmemet, de aztán a jött az ő panelbeszélgetése. Ahol a privát beszélgetésünket folytatva úgymond arról beszélgettek, hogy ez az eszköz, hogy segít úgymond a szervezetünk, és azonbelül az agyunk áthuzalozásában, miként segít a demencia, és a már előbb említett érintettségek fejlesztésében. Az egyik lány…., a mérnök, maga is szenzorosság kereső, az interjún is levette a cipőt, hogy jobban érzékelje a talajt. Ahogy egyre jobban megismertem őt, és a találmányt, úgy tetszett meg egyre jobban…Mint humánfejlesztői, mint pedig érintett szemszögből nézve az előadást, illetve visszahallgatva képzeletben a beszélgetésünket egyre inkább vissza mentem a gyerekkoromban, és közben hálát adva annak, hogy ők ma léteznek, s a ma 2-6 éves korosztálynak egyel több eszköze, és ezáltal lehetősége van arra, hogy az elmaradásukat (akár fizikális, akár kognitív) behozhassák, képességüket fejleszthessék, a hátrányukból előnyt kovácsolhassanak, hogy ily módon egy teljesebb életet tudjanak élni. Ez számomra azért is elképesztő, mert, amikor kicsi voltam, akkor az információáramlást vesszük, akár pedig a fejlesztő eszközök, és módszerek kínálatát nézzük, mind a két csoportban, úgymond nagyon csekély volt a színvonal, és a kínálat, mert még minden kezdetleges volt. Még éppen, hogy csak megtörtént a rendszer váltás, és még kilenc évvel később is Magyarország még mindig kereste önmagát, kivolt ő ideáig, és kivé válhat ebben az újdonsült világban, és ennek a világformálási folyamatnak a része az új módszerek, eszközök felkeresése, és a sok új információ felkutatása is…Ezért olyan nagyszerű, hogy most 2026-ban egy ilyen játékot mutatott be az alapítvány, és, hogy ők egyáltalán léteznek, és azt csinálják, amit csinálnak, mert így nemcsak a lehetőség lett több, hanem párhuzamosan bizonyos értelembe véve a tudatlanság, az információhiány mértéke, és a kiszolgáltatottság is csökkent. De ez még így fals állítás, hiszen igaz, hogy ma már a tudomány, technológia, egészségügyi módszerek fejlettebbek, mint régebben voltak, de most az internet forradalmával az információk valódiságának megítéléséhez kapcsolódó képességek hiányával, avagy fejletlenségével kell szembenéznünk. Ezen vívmány kutatásában, és megoldások kialakításában lehet hű társunk pl. a Shunt-ös Életek Alapítvány is. Amire én nagyon büszke vagyok, hogy ismerhetem, és a tagja lehetek. S az pedig, hogy ez a nagyszerű játék, nemcsak fejlesztőeszköz, hanem orvostechnikai eszköz, még több lehetőség arra, hogy minél több érintetthez eljusson. Hiszen ez azt jelenti, hogy nemcsak terapeuták, hanem orvosok is elismerik, és ez pedig azt hozza magával, hogy már a kezdeteknél ott lehet az első segítség, hiszen ez már 10 hónapos kortól alkalmazható, és szinte nincs korhatárhoz kötve. Ebben is különleges ez a termék, hogy generációkat átölelve segít, ami véleményem szerint szintén elképesztő.
S végeredményben csak annyit szeretnék mondani, hogy Gratulálok hozzá, és hogy javaslom próbáljátok ki ti is!

Megjegyzés:

 Első, és a harmadik kép: A Shunt-ös Életek Alapítvány, és .... Zsuana Fotográfia tulajdona